Írott Szó

Az év első hónapjában „sorfordító” időközi választások voltak kis településünkön. Ennek fényében meg is változtatta némelyek sorsát, annak rendje és módja szerint. Ne tessék gondolni, hogy a lakosságra gondoltam, bár e közösség tagjainak adott tagjai a sorsát is befolyásolta.
Törökbálint, mint 22-es belsőszámmal (numerológia) rendelkező település, aki végtelenül érzékeny és még annyira fanatikus, olykor realista – döntött. Döntött, hogy 18 személy megélhetését biztosítja. De emellett bejutatott a testületbe ismét olyan személyeket, akik finoman szólva, hát nagyon jó, hogy ott vannak – addig sem máshol. Képzettek, szépek, okosak és had ne soroljam a pozitívnál pozitívabb tulajdonságaikat.
Engedtessék meg, hogy véleményezem e jeles személyeket, úgy név nélkül. Van 17 szuper személyiség. Ebből van talán, 5-6 olyan személy, aki jó szándékkal viseltetik (feltétel nélkül) a város sorsával kapcsolatban. Továbbá áttekintésemet követően 5-6 olyan személy van akik értenek is kicsit a „képviselőséghez” (tehát nem csak szavazó gépek). Természetesen az imént említett két csoport személyei nem fedik egymást, tehát aki jó szándékú, az nem feltétlenül ért hozzá, és fordítva.
E választás ismét a pártokról szólt és teljesen mindegy, hogy jelöltjei hülyék vagy nem – a nép (az istenadta) arra voksolt. Szeretnék mindenkit tájékoztatni arról, hogy ma már igazából nincs bal és jobboldal – csak a hatalom van, (és mindegy a magyarnak, hogy honnan jön). Ez viszont, csak a globalizációt, a nagyhatalmi törekvéseket, a nagytőkét szolgálja – annak reményében, hogy saját nyüves pénztárcáját meg tudja tölteni. Ez alól Törökbálint sem kivétel. (Gondoljanak csak vissza, hogy miért is oszlatta fel a testület önmagát anno. Hát főként a pénz miatt (Tópark), mert a nagytőkét ki kell szolgálni, hogy meglegyen a saját személyre szabott pénzük.)
Törökbálinton elsöprő fölénnyel ismét a jobboldal győzött. Ezen eredményének személyszerit örültem, mert történelmi hagyományaimra hagyatkozva, nem túlzottan szívelem a másik oldalt – ugyanakkor az emberi hülyeséget sem. Persze ez ellen nagyon nehezen lehet tenni, az
alakuló testületi ülésen jelen voltam, más sorstársaimmal együtt, és nem meglepő, de mulatságos dolgokat láthatunk, hallhatunk.
Elsőként esküdtek – kicsit profán volt számomra, hogy a magyar zászlóra, az alkotmányra és annak társadalmi rendjére, a hatalomra tették ezt. (Az ember sehol.)
Jött a polgármester javadalmának megszavaztatása. Mivel e poszt a település lakosainak számát tekintve már elérte az adott szintet – így e poszt javadalma, már államtitkári szinten van. Ennek megfelelően Turai polgármester meg is kapta, ami neki jár.
Ennek megszavazását követően jöttek az alpolgármesterek. E témában izgalmas vitafórum alakult ki a jobb és baldali képviselők között. Végül megszavaztak két alpolgármestert, egy társadalmit, Hajdú képviselő személyében (mára, mint örök alpolgármestert), és összefeszülő vállakkal megküzdve, egy főállású alpolgármestert – Csuka képviselő személyében, aki egyébként a beruházások kapcsán, még több fontos beosztást is kapott. Turai polgármester így az elején törlesztette azt, hogy a Fideszből való csúfos kidobás után az ismét a zászlajára tűzte.
A főállású alpolgármester javadalma tekintetében ismét parázs vita keletkezett. Mivel a Fidesz csoport, azaz Turai polgármester a sajátjához közeli javadalmat kívánt neki adni. Végül 436. ezer fizetést és 87.200.-Ft költségtérítést szavazott meg számára a Fidesz többséggel rendelkező testület.
Én örültem e fantasztikus személy helyzetbe hozása okán, mert eljött számára az idő, hogy bizonyítson – a magas jövedelmének is örültem, mert legalább még egy gazdag ember él Törökbálinton, ha már mi nem lehetünk azok. (Bár a gazdagság relatív.)
Amin viszont meg tudtam botránkozni ismét, hogy az itt lévő emberek mennyire szűk látókörűek. Történt, hogy amikor Csuka alpolgármester, említett javadalmát megszavazták, a művelődési ház nagytermében tartózkodó tömeg nagy része – tapsviharban tört ki és állva üdvözítette a tényt. Kérdeztem is néhányat, most minek örültök? Annak, hogy a baloldal ellen győzött a jobboldali akarat, vagy annak, hogy a főállású alpolgármester jövedelme, plusz az egyéb státusz megbízatása okán – és e jövedelmet összességét tekintve és annak járulékaival (mert azt is Törökbálint fizeti) majd egymillióban lesz a településnek e személy.
A válasz – hát a pénzügyi részének nem örülök, de legalább a Kellernek nem lett igaza.
Na ez vezérli kis hazánkban a politikát, az irányítást. Elvész az ember, a józanság!
Tóth