Írott Szó

- Isteni szóra

Az adóról, adózásról, már a Könyvek - Könyve a Szent Biblia is megemlékezik, Isten rendelkezései (?) voltak az irányadók. Tehát bátran állíthatjuk, hogy az adózás az ember földi megjelenésével egyidős! Az ősi adórendszert érdemes, kicsit közelebbről megvizsgálni. Számszakilag pontosan kiszámítható, az adófizetés mértéke, valamint az is, hogy ki adókötelezett és ki nem. Mindez pontosan rögzítve van a Szent Könyvben.

Ha adózásról, adóról beszélünk akkor, tisztában kell lennünk először is az adóköteles személyekkel és azok számával (Mózes 4. Könyve 26). E bekezdés rögzíti hogy, Izrael népe 12 nemzetségének összlétszáma 601.730 főt számlált – a Moáb síkságon, Jerikóval szemben tartott népszámlálás szerint. A 12 nemzetségből csak 1 törzs tagjai nem fizettek adót, (a Léviták) illetve ők voltak a tovább adózók, mivel ők kezelték a többi törzs által megfizetett adókat – pontosabban a dolgozók által megfizetett adókból fizették a saját adójukat a főpap felé. Ők testesítették meg a hivatalnokokat, akik csak a mások által megfizetett adókból éltek és adóztak.

Az adózásról és annak mértékéről, Mózes 4. Könyve 18. bekezdése rendelkezik „a papok és Léviták tiszte és javadalma”, valamint „a Léviták áldozata a tizedből” című fejezetben. Eszerint Izrael népe, tized-et azaz 10% -ot köteles fizetni minden bevételéből a Léviták felé, akik az Úr kegyszereit kezelik.
A kiválasztott Léviták száma, Mózes 4. Könyve 4. bekezdés a „Léviták száma” című fejezetében van rögzítve. Eszerint 8580 fő volt (ami később 2. főre zsugorodott, de ezt majd később) a kiválasztottak száma. A Léviták az általuk beszedett adóból, tizedet (10%) kellett felajánlaniuk az Úr -nak (Mózes 4. könyve 18. bek. („Léviták áldozata a tizedből”). Ezt a tizedet az Isteni rendelkezés, Áron főpap kezelésére bízza, annak megélhetését biztosítandó.
Az Úr, a papjait és kegyszereinek kezelőit ezekkel, a rendelkezésekkel, komoly anyagi előnyhöz juttatta, az adózó, dolgozó nép tagjaival szemben. E Bibliában rögzített Isteni rendelkezések szerint tehát, Izrael népe adókötelessé vált – kivéve Áron főpapot. Nézzük ezeket a rendelkezéseket a számok nyelvére lefordítva. Tehát az adóköteles lakosság, (601.730. fő, mínusz Áron főpap és a Léviták száma 8580 fő (akik tovább adózók, egyébként)). Azaz 593.149. fő fizet 10%-ot adó gyanánt, a Léviták felé. Ha feltételezzük, hogy az adó alap 1 azaz egy Sekel, (valamint feltételezve a nemzettségeken belüli egyenlő elosztást) akkor az adózott nettó jövedelem 0,9 Sekel/fő a dolgozó, termelő lakosokat tekintve.
Izrael népe által a Léviták felé fizetendő adó (1 Sekel/fő azaz 593.149 Sekel 10%-a, azaz 59.314,9 Sekel). Ez a Léviták bruttó adóbevétele, melyből 10%-ot Áron főpap megélhetésére kell felajánlaniuk, az Isteni rendelkezés szerint. Tehát a Léviták bruttó bevétele 59.314,9 Sekel ennek 10%-a 5931,49 Sekel ami Áron főpapot illeti meg, és tovább nem adóköteles!

Tehát ő áll a piramis csúcsán. A Léviták nettó bevétele 53.383,41 Sekel, melyet a Léviták számával (8580 fő) elosztva megkapjuk a Léviták fejenkénti nettó bevételét. Ez az összeg 6,22 Sekel/fő. Az elosztás tehát a következőképpen alakul. Míg a dolgozó lakosság 0,9 Sekelt fordíthat saját megélhetésére, addig a Léviták (a kegyszerek kezelői) 6,2 Sekelt, Áron főpap pedig 5900 Sekelnél is többet fordíthat ugyan erre a célra. Leszögezhetjük, hogy a Léviták csaknem 7 szer, a főpap pedig közel 6600-szor annyi nettó bevételhez jutott, mint a dolgozó, termelőmunkát végző egyén.

Ezt figyelembe véve, az elosztást nem nevezhetjük méltányosnak, bár az Írás szerint az Úr rendelkezései ezek. Másrészt ez a cseppet sem méltányos adórendszer, évezredeken át, működött. A mai adórendszerrel, mely világi, az lehet a baj, hogy az „Áron”-ok száma aránytalanul meg növekedett. Így nem maradt más megoldás, mint az adóterhek számának és mennyiségének növelése. Ebből adódóan, kézenfekvő megoldásnak az látszik, ha az adóbevételek kényelmi javain kevesebb ember osztozik, (akik természetesen a termelőmunkában nem vesznek részt, és nem is adóznak).
Tóth