Írott Szó

– de valójában többről van szó.

A mindig megújulásra kész Fidesz helyi szervezetéről – az elmúlt évek tükrében. E hangzatos és még inkább divatos szófordulattal kezdhetném, a mára már nagy múltú párt, és tagjainak felemlítését.
Ugyanakkor ne menjünk el az effajta divatos megszólalások mellett. Annál az oknál fogva sem, mert egy-egy csoport közelében mindig történik valami – valami, ami általában a furcsa kifejezést kiérdemli. Ha a helyi Fideszt tekintjük, akkor ott mindig történik valami. A szervezet dolgozik, készülvén az éppen aktuális befolyások megszerzésére – persze ez igaz más pártokra is.
De náluk ez a jelenség a 2002 évi választásokat követően, jelentősebben mutatkozott. Mert 2003 évben a szervezet környékén puccs, puccshátán volt – melynek következtében, folyamatossá vált az érdekek egyeztetése – a pártbefolyásra gondolva. Nem is irigyelem a helyi vezetést, mert ennyi érdeknek (személyi) eleget tenni, nem lehet.

Történt 2003 augusztusában, hogy több korábbi baloldali pártállástól elrugaszkodott személy, (és mások is) beléptek a törökbálinti Fidesz tagságába. Említvén Turai Istvánt, Vermessy. S. Bóza Feri bácsi, Palkóné, Pekk, stb. (És hogy ne minősítsek senkit, ekkor fordult egyet (?) az a bizonyos köpönyeg. Itt is jól működött egy darabig.)

Megjegyzendő, ezen attrakció alkalmával Hajdú Ferenc volt a párt helyi elnöke – továbbá nem elfeledve, a nevezett tagok felvételénak alkalmával Csuka Attila, Csenger Zalán Zsolt, Győrfi László, nem tartózkodtak Bálinton, mert vitorlázni voltak, valami szabadabb vizeken.
Magyarán az akkori Feidesz meghatározó személyei háta mögött, olyan személyeket vettek fel a párt soraiba (azon túl, hogy nem illettek oda) akik át kívánták formálni a Fidesz helyi arculatát a saját szájízüknek megfelelően.
Természetesen hatalmas felháborodást keltett a jobboldali tagság, támogatók között – melynek aztán a mára már ismert, és nem feledhető oszlatás lett a vége, de ugorjunk kicsit előre.
Az említett etikusnak nem nevezhető tagfelvételeket követően, azonban az akkori törökbálinti képviselő testület politikai térképe átrajzolódott. Eredetileg volt 6 Fideszes, 5 Mszp-s 1 Miép-es képviselő és a többi független. Viszont az új Fidesz tagok okán, a baloldali és Miép-es képviselőt nem számítva – a Fidesz frakcióban lett 12 személy, plusz a polgármester.
A hatalmas számszaki fölény eredményeképpen, az erőviszonyok igen csak megváltoztak – ami konfliktusokat generált. Melyek addig sodródtak, hogy a jobboldali tagságból, Csuka Attilát, Pekk Józsefet kizárták – (ez utóbit, majd Csuka ismét kizárta). E két személy nem állhatta, hogy munkájukat azzal jutalmazták, hogy kizárják őket – így Csuka munkálkodott tovább a Fidesz helyi szervezetéért. Melyhez segítséget nyújtott részére a tagság egy része és Csenger Zalán, mint a Megyei szervezett illetékese – és a sors.
Mert aztán kiderült, hogy Turai István, mint már a Fidesz (nagy párt) oszlopos tagja – országgyűlési-képviselői babérokra áhítozik. Ezzel a döntésével gyorsan a prominens Fidesz tagok ellenszenvével, érdekével került szembe.
Itt azt a Magyar hasonlatot tudnám idézni, hogy – engedj rókát a tyúkólba, és bizton nem marad tyúkod. Végül ő is csak ember annyit akar amennyit, hagynak neki, de abból a lehető legtöbbet – semmi kivetnivaló nincs benne.
A történetben igazából eddig semmi kivetnivaló nincs a személyek tekintetében – már azon kívül, hogy tegnap kommunista, ma jobboldali.

Viszont az elkövetkezendő eseményekből azt látom, hogy adott embereknek gerincbántalmai lettek – pontosabban elgyengültek e testrészüknél az emberi vonások.

Csuka, Csenger, a tagság, már kiutat nem látván, újítási céllal, 2004 év elején feloszlatta a Fidesz helyi szervezetét.
 (idézet: Csuka Attila nyilatkozatából 2004. májusban – „Sajnos azonban azt tapasztaltuk, hogy a munka tovább csökkent, a Fidesz-csoport működése Hajdú Ferenc és Turai István zártkörű klubjává szűkült”)
Olyan kitétellel, hogy aki 15 napon belül visszalép, azaz kérelemmel él ez irányban, annak a jogfolytonossága megmarad – az országos választmány jóváhagyásával.
A tisztújítás, az újraszervezés megtörtént. Ekkor Csuka és Pekk lettek a zászlóvivők, akik újjáépítették a mostani, régi Fideszt, és lett az, amit a 2006 évi választásokon láthattunk. Viszont a valamikori Fidesz tagok, akiknek nem tetszett a Csuka vezette párt helyi szervezete (nem is léptek vissza a pártba) – életre hívták a Szent Flórián egyesületet, hogy abban összpontosítsák erőiket az elmúlt évi választásokra – ami egyébként nem hozta meg számukra a kívánt reményeket. És jött a fantasztikus ötlet – valahogy vissza a Fideszbe.

És mit hoz a sors – a Fidesz csoport kezdeményezésére a testület feloszlatta önmagát, mint tudhatjuk. Ezután olyan valami következett, amit normál gusztussal bíró ember nehezen visel – pornó nyelven azt mondanám „bizarr”, mindenki, mindenkivel – és ez nekik jó.

Úgy gondoltam, hogy a Turai féle gondolkodást nem lehet felülmúlni – bevallom tévedtem. Nem is képzeli a tisztelt polgár, hogy egyesek mit meg nem tesznek a hatalomban való maradásért.
Az általam szimpatikusnak tartott párt, prominensei „bizarr” elhatározásra jutottak. Akiket megtagadtak, kitaszítottak, leköpködtek, azokkal most újra megszerették egymást. Tehát a Csuka, Csenger féle vélemény, átváltozott egyfajta jó-tündéri valósággá. Akik korábban ellenük, és csak ellenük voltak a pártoszlatás és 2006-os választások alkalmával – azokkal most vállvetve, egy „jobb” Törökbálintért (?). Na itt kezdtem keresni a rókát.

Ennél a résznél azon kell elgondolkodnom, hogy melyik is szidta jobban a másikat a Turai, Hajdú a Fideszeseket, vagy a Csukáék a Turaiékat. Végül is mindegy mára már „szent” a béke – és nagyon szeretik egymást.
A mellékvágányra rakott Fideszeseket persze nem kérdezték meg, mint ahogy a kiebrudalt Szent Flóriánosokat sem – viszont ez utóbbi csoport tagjainak írásban kellet nyilatkozniuk, hogy más csoport jelöltjeként a mostani választásokon nem indulnak.
Ez annyira demokratikus, hogy maga a csoda egyfajta, politelia – népuralom.
Fazekas